Ezt látnunk kell! A Nápolyi-öböl

2017. július 21.   0 hozzászólás

Kevés csodálatosabb hely van, mint a Nápolyi-öböl, a természeti szépségen túl lépten nyomon megérint a történelem.


Nehéz meghatározni azt a történelmi és földrajzi fogalmat, amit Mediterráneumnak nevezünk, s ezen belül is, talán még nehezebb összegezni mindazt az elképesztő gazdagságot, amit Capri, Sorrento, Amalfi, Nápoly, Pompeji és a vulkáni képződmények kínálnak.

Nápoly valóban a művészet, a játék, a színjáték városa, sőt szülőhelye is lehetne.

A színháztörténethez kapcsolódó egyéniségek a középkortól napjainkig a legismertebbek közé tartoznak. Közülük az egyik a század elején született Eduardo de Filippo. Apja a nápolyi tájszólásban előadott művek zseniális egyénisége volt. A zenés és prózai darabok előadásában fia sem maradt le, sőt túltett ősein. E. de Filippo mint nápolyi ember és színész kötődése a színházhoz és az utcához, annak népéhez egy életen át tartott.

“Nápoly egy különleges város,

mint egy szabadtéri színház,

lakói, akik itt születnek,

a színjátszást az utcán tanulják…” Eduardo de Filippo

Egy titokzatos múlt emlékei, a Nápolyi-öböl

A Nápolyi-öböl területe jelentős értékek tárháza: az öblök és a hegyvidékek természeti csodái, a várak és az antik épületek, a konyhaművészet és a népművészet szempontjából. E csodák nélkülözhetetlen alkotóelemei a bájos kis települések éppúgy, mint a történelmi központok és a modern termálfürdők, amelyek létezésükkel tanúskodnak az öböl civilizálódásának különböző állomásairól, fantasztikusabbnál fantasztikusabb emlékek sorát tárva elénk.

 

FELIRATKOZÁS csatornánkra: ITT

Az Alpoktól a Jón-tengerig nyújtózó Appennin-félsziget, Itália – s benne Campania tartomány – geográfiai képe és politikai életének alakulása igen változatos. Dél-Olaszország szinte teljes területe az ókorban a görög világ része volt. A görög kultúra megtermékenyítő hatása a mai napig érződik, nyomait mind a környezeten, mind a vidék lakóin ma is azonnal felfedezhetjük.

A nápolyi királyság birtoklásáért gyakran dúltak öldöklő küzdelmek. Nagy Lajos királyunk öccse, Endre herceg meggyilkolásának bosszújaként 1347 és 1351 között „uralta” a Nápolyi Királyságot. Később a spanyol trónkövetelők fellépését követően összetűzések törtek ki a franciák és az angolok között, “természetesen” kihagyva ebből a helybélieket, a trónra legilletékesebbeket.

Ennek köszönhetően jutottak el a félsziget városaiba olyan személyiségek, mint Joachim Murat, Bonaparte marsallja, a későbbi nápolyi király, és ellenfelei: Nelson admirális és Napóleon későbbi “foglárja”, sir Hudson Low. A 19. század békés időszakai és az egységes olasz állam létrejötte után az arisztokraták és a világhírességek mellett már feltűntek a korabeli “turisták”, az egyszerű vándorok és utazók is.

Az északi országokból különösen a téli időszakban érkeztek látogatók, hogy az enyhe mediterrán klímát élvezzék, és különféle kórságaikat gyógyíttassák. Az idelátogató hölgyek és urak életében többnyire “vízválasztó” volt az a pillanat, amikor az első pillantást vethették a paradicsomi tájra, a természeti szépségek sokaságára. E pillanat varázsa többnyire hosszabb maradásra bírta őket, nem ritkán életük végéig. Akik aztán mégis visszatértek az otthonukba, magukkal vitték Sorrento, Amalfi, Positano színes képeit, festményeit, fotóit, hogy féltett kincsként őrizzék azokat komódjuk sarkán.

Ma már csak megfakult rajzolataikból következtethetünk arra, hogy mennyit változtak a tájak és a városok az elmúlt száz esztendőben.

A múlt történelmén kívül tehát minden átalakulóban van, és ehhez járul hozzá a jelen lüktető ritmusa, amelyben nagy szerep jut a látogatóknak, hogy a két öblöt elválasztó félsziget még ismertebb legyen a nagyvilág számára.

Nápolynál találkozik a hegyvidék a síksággal, ide érkeznek a Tirrén-tenger fodrozódó hullámai Capri és Ischia szigete felől, és itt érintkezett egymással hajdanán három különböző, teremtő szellemű nép a csodálatos, antik kultúrák megalkotójaként. Északon, a Róma felé eső vidékeken a művészi ipart űző és ugyanakkor ügyesen kereskedő etruszkok éltek. A síkon a földművelő és állattenyésztő latin, a Vezúvot övező hegyvidéken és lankás területeken az oszk törzsek csoportjai alkottak népes kolóniákat. Itália őslakos népei nem véletlenül telepedtek meg itt, hogy aztán az a hódító görögökkel egyesülve, a mai népesség alapját képezzék…

Itt kerül sor öbölbeli sétánkra is, ahol a régi időktől napjainkig vezet bennünket az időkerék, megállíthatatlanul gördülve a szigetek és félszigetek kanyargós útjain.

Ha Róma felől közelítjük meg a Nápolyi-öböl területét, akkor két utat választhatunk. A tengerparti út már az ókori időkben is használatos volt, ennek egyik legszebb hagyatéka a Via Appia Antica Rómában, ill. annak ma már csak képzeletbeli folytatása Nápoly felé. A legtöbb látogatót a vele szinte párhuzamosan futó vasútvonal és a korunk felgyorsított üteméhez alakított Autostrada del Sol – a Nap autópálya – szállítja az öböl idegenforgalmi központjaiba.

Az utazót először Nápoly, ez a nyüzsgő, lüktető nagyváros fogadja.

Innen ágaznak szét az útvonalak – a Vezúv előtt és mögött – Salerno felé, és a meredeken a tengerbe szakadó tufasziklák fennsíkján a kanyargós szerpentinek, no meg a Circumvesuviana vasút Sorrento irányába. Sorrentóból már csak autóval, autóbusszal, vagy gyalogosan érhetjük el a félsziget többi kívánatos célpontját.

Ami a környező szigetek felfedezését illeti: Nápoly, Sorrento, és a főbb tengerparti települések egyaránt megfelelő kiindulási pontot nyújtanak, mivel a hajójáratok sűrűn behálózzák a Salernói- és a Nápolyi-öböl teljes vízfelületét. S nem szabad figyelmen kívül hagyni a kisebb hajóstársaságokat és a jacht-túrák szervezőit sem, akik a legszínesebb kínálatot nyújtják a programjaik során. Campania felix, avagy a „boldog Campania” tartomány területének nagy részét a Campán Appenninek és a cilentoi illetve a matesei röghegységek foglalják el.

Jelen vannak vulkanikus domborulatok is, mint a Vezúv vagy a Roccamonfina, a Campi Flegrein és a Nápolyi-öböl néhány legjelentősebb szigetén, mint Ischia és Prócida. A partszakasz több mint 350km hosszan terül el, néhol sekély és homokos, máshol mély és sziklás vagy nagyobb öblöket alkot, mint a Nápolyi-öböl, a Salernói öböl és a Policastroi-öböl. Az Appenninek láncolata és a tenger között egy hosszú, vulkanikus termőréteggel feltöltött, sík övezet húzódik.

A légi közlekedés szempontjából természetesen Nápoly repülőtere központi szerepet játszik. Itt landolnak mind a nemzetközi, mind a belföldi járatok. A helikopteres szállítás – igény szerint – szintén a repülőtéren igényelhető, ha a környező szigetek valamelyikét tűzzük ki célállomásunknak.

A terület klímája egész évben enyhe, az egészségre nagyon jó hatású.

S ha már az egészségről is szó esett, szívleljük meg a híres salernói orvosi iskola tanácsát: “Ne feledjük, hogy látni jöttünk, amihez idő kell, de friss szellem is az alábbiak szerint: Hat órai alvás elég fiatalnak és öregnek, hetet megengedünk a lustának, de nyolcat senkinek.” (Sex horas dormire sat est iuvenique, senique, septem vix pigro, nulli concendimus octo.)

Kezdjük utazásunkat a Homérosznak tulajdonított ókori klasszikus és örökbecsű mű, az Odüsszeia alapján, a furfangos Odüsszeusz bolyongásait követve, ott, ahol először csendült fel a szirének csábítóan édes éneke.

A leírtak alapján Capri szigetének Szirének-szirtjére ismerhetünk? Vagy talán Sorrento meredeken tengerbe szaladó partvonalára? Esetleg a kicsinyke

Li Galli szigetekre? Avagy mindegyikre? A folytatásból kiderül! Szerző: Monos János



Kapcsolódó blog bejegyzések:


Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Világszép

Csodás tájak, helyszínek, úti tippek, meghökkentő szokások, gasztronómiai furcsaságok. Elfeledett események, történelmi furcsaságok, hírességek eltitkolt históriája. Kitekintő a világra saját tapasztalat alapján. Hibák, amiket neked már nem kell elkövetned!

Világszép - Youtube Világszép



Planet Travel
 

Gmedia   Gmedia