Izland: Észak Atlantisza

2017. május 12.   0 hozzászólás

Mindig foglalkoztatott a világ különleges országainak a megismerése, a lélektana, s mivel minden ország egyedi, így az izlandi utazás testet-lelket erősítő, és egész életre szóló nyereség marad. 


Nagy várakozással készültem a több mint tíz évvel ezelőtti első izlandi utamra. Sokan azt hiszik, hogy már-már nem is fognak felfedezni semmi különöset. Aztán olyan tájakat látunk, amiket nem tud visszaadni sem fénykép, sem film, sem ez a pár oldalnyi élményleírás.  Lapozzunk bele tehát az igazi mesekönyvbe. Nézzük mit tettek észak varázslói.

Vannak-e áttelepült Trollok és mire jutottak? Vajon az Izlandra vetődő kedves utazó hallja-e, érzi-e ezáltal a fenti költői sorokban rejlő izgalmakat?

Engem ugyanis már sokadszor nem csak a vers mondandója fogott meg. De elgondolkodtat, hogy ki és hogyan készül a magas észak meghódítására, ha be akar lépni a tűz, a jég és a leírhatatlan zöld mezők, mohás hegyek naponta változó birodalmába.

Izlandon létezik számomra maga, a tökéletes éj, a lidércesen táncoló, égi labdajátékot űző Sarki-fényével.

Izland hegyei délen párában és esőben, északon napfényben fürdenek, hogy zuzmós, mohás és „örökzöld” füves mezőivel, semmivel se legyenek összehasonlíthatóak.

Izland igazi ősi vidék, oly annyira, hogy ott a „csend hallható” és már mámorítóan zavaró a vadságában rejtőző nyugalmával együtt.

Izlandon csak egy!... csak, három!... dolog van, amik üvöltenek: a szél és az Észak tüzes Istenének földi helytartói, az energiájában mindenütt kiapadhatatlan vulkánok, ill. kedvencem a Strokkur – Köpülő – névre hallgató, komótosan, morogva, önmagát ismétlő öreg gejzír. (A krumpli párlattól mámoros és „cápa-pálinkától” berekedt hangú viking fiak hangorkánjait nem számítom ide!)

Izlandon van még egy élmény, ami rohanó, tajtékzó, de ugyanakkor fagyos állapotában is felülmúlja az emberi képzeletet, lenyűgöz, magával ragad, és vízpárába burkoltan térít észre bennünket. Ő az északi féltekén legszebbeknek tartott mennydörgő vízesése, vagyis vízesés rendszere a sziget zegzugos vadonjaiban.

Lépjünk a szigetre! Legyen az Izlandi Hán társaságában, vagy nélküle, de egyet szögezzünk le előre, hogy a Jégsziget a lentebb írott vers minden sorával megerősítetten enged csak el bennünket, és egy feltétellel: gyanútlanul utazunk haza, majd lesz hamarosan honvágyunk egy még tökéletesebb világ felé. Szerző: Monos János  Következő rész: Nahát! Ők is a vikingek rokonai

„ Utak. Honnan jönnek és hova visznek? Hol a kezdetük és a végük?

Ha járjuk az utat, legyen az a legvadabb, bármi éghajlat alatti, vallom, hogy a vizsgálódás tárgya elsősorban az ember legyen. Éljen civilizáltan, vagy faragatlanul, de ő a legfontosabb.”

„Midőn zöldellő dombjainkra

Az éj

A hegycsúcsról leszállna ringva,

Veszély

Les rád, utas, ki rétjeinken

Csendben, gyanútlan utazol,

Halld, a vadonban, távol innen,

Vad üvöltés kél valahol!”

IZLANDI HÁN DALA

(Gérard de Nerval)



Kapcsolódó blog bejegyzések:


Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Világszép

Csodás tájak, helyszínek, úti tippek, meghökkentő szokások, gasztronómiai furcsaságok. Elfeledett események, történelmi furcsaságok, hírességek eltitkolt históriája. Kitekintő a világra saját tapasztalat alapján. Hibák, amiket neked már nem kell elkövetned!

Világszép - Youtube Világszép



Planet Travel
 

Gmedia   Gmedia